A korai páncélok: lovas harcosok felszerelése
A korai szamurájok jelentős része lovas íjászként harcolt. A nagyméretű, lemezekből és zsinórozásból összeállított ō-yoroi páncélzat ehhez a hadviselési módhoz illeszkedett. Felépítése védelmet nyújtott a test fontos részein, miközben igyekezett lehetővé tenni a lovon történő mozgást.
A páncélzat a csatában viselőjének családi hovatartozását és társadalmi helyzetét is jelezhette.
Kabuto: a sisak
A kabuto a japán harci sisak gyűjtőneve. A sisaktest gyakran több fémlapból állt, és a tarkót, illetve a nyak egy részét lemezes nyakvédő óvta. Az egyes darabok alakja és díszítése jelentősen eltérhetett egymástól.
A látványos sisakdíszek különösen ünnepi vagy reprezentációs környezetben váltak hangsúlyossá. A modern múzeumi és filmes bemutatások emiatt sokszor a legfeltűnőbb darabokat emelik ki.
A páncél fontos elemei
A dō a törzset védő mellvért, a sode a vállakhoz kapcsolódó védőelem, a kote a karvédő, a haidate a combvédő, a szuneate pedig a lábszárvédő megnevezése. A menpō vagy más arcvédő az arc egyes részeit védhette.
Az anyaghasználatban vas, acél, bőr, textil és lakkozott elemek egyaránt megjelentek. A színes fűzések, a klánjelvények és az aprólékosan kidolgozott részletek a felszerelés megjelenését is meghatározták.
Új hadviselés, új páncéltípusok
A Sengoku-kor tömegesebb gyalogos hadviselése és a tűzfegyverek elterjedése megváltoztatta a páncélokkal szemben támasztott elvárásokat. Megjelentek a nagyobb lemezrészeket alkalmazó, gyártás szempontjából célszerűbb páncéltípusok is.
Az Edo-kor békéjében a páncél a gyakorlati használat mellett gyakran reprezentációs tárggyá vált. A ma fennmaradt díszes darabok ezért nem mindig egy konkrét csata hétköznapi felszerelését tükrözik.
